Szittár Antal Valószínűleg már születéskor eldől, kiből mi lesz. Tény, hogy aki engem 1960-ban összerakott az egzakt tudományokra való hajlamból egy jó marékkal kevesebbet adott, aztán, hogy a súly mégis meglegyen, odacsapott vagy ötször annyi fantáziát. Így szüleim boldogan vittek haza egy látszólag tökéletes fiúgyermeket, és ez a boldogság tartott is, míg iskolába nem kellett járni. Ott aztán hamar kiderült, hogy jóval többet lógok, mint az fizikailag látszik. Amíg a tanár az egyszeregyről beszélt, én sárkányokkal viaskodtam az üveghegyen túl.

A motorozás szeretetét nagyapám oltotta belém, amikor észrevette, hogy csillogó szemmel méregetem az ő - számomra még hatalmas - Simson Schwalbe-ját. Tizenkettő lehettem, amikor elkezdte módszeres kiképzésemet. Emlékszem mosószeres flakonokkal szemléltette a négy és kétütemű motorok működését, a Kresz oktatás is napi rendszeressé vált. Még azt is megtanította, hogyan kell esni. Persze én úgy gondoltam, hogy mindenki más bukhat, de hát én..., na persze.

A pályaválasztás idején, szó se róla, jobban érdekelt a szomszéd ablakának a kicsúzlizása, mint a „na mi leszel, ha nagy leszel?” generális kérdése. Mikor már nem lehetett tovább halogatni, és kiderült, hogy sem bálnavadász, sem űrhajósképzés nem indul, kitanultam az olajbányászatot, és egy idő után fúrómester lettem. A fúrótorony kemény körülményei, kemény de becsületes emberei, hamar megtanították a fiatal csikónak tisztelni ami tisztelni való, korrektséget, bajtársiasságot, szerénységet. Jó iskola, és szükséges is, de valahogy mégsem az én életem volt. Valami olyan pályát kellett találnom, ahol a motorosok, tehát a saját fajtám számára a túltengő fantáziámat hasznosíthatom. Fúrómesterkedésem utolsó hat évét Ausztriában töltöttem. Míg nálunk a 90'-es években még épp az MZ-k cserélődtek le, itt már voltak múlttal rendelkező airbrush szakemberek. Egyikük,- Martin Gerhartl mester megengedte, hogy mellette dolgozzak. Főleg csiszoltam meg takarítottam, és persze figyeltem, míg egy félbehagyott képet én fejezhettem be.

'96-ban tértem haza Zalaegerszegre, és akasztottam ki a cégért. Persze még korántsem jelentette, hogy felkészült lettem volna, még ha azt is hittem. Ahhoz, hogy valaki az airbrush-t átfogóan művelni tudja, az autófényezői szakmában, és a grafikában is otthon kell lennie. Az autófényezői tudást Katona Janinak, minden autófényezők atyjának; Völgyi Zolinak, aki kiemelkedő tudása mellett éjszakákat töltött műhelyemben, ha elakadtam, valamint a zalaegerszegi Standox bolt két „méregkeverőjének”- Pompor Lacinak és Guth Nándinak köszönhetem. Grafikai tudásomat De Villa Celeste festőművész, tanár faragta, időnként „kis baltával”, mert egyrészt hiányos volt, ami viszont létezett, rendre hibás beidegződésen alapult. Meg kellett tanulnom, hogy a grafikában, akár a matekban áthághatatlan törvényszerűségek vannak, amelyek bebiflázását nem lehet elsinkófálni. Tanulni azóta sem szégyen. 2006. őszén egy trike építő cég meghívására három hónapot Los Angelesben tölthettem. E cég számára megfestett négy háromkerekűből egy a kaliforniai Reedley-ben, egy Los Angelesben kapott első díjat. Itt láttam először az Amerikában akkor már divatba jött, úgynevezett valódi tűz „true fire” motívumot. Hihetetlenül élethűek a három dimenzióban egymás alá, fölé gomolygó fantasztikus színű lángok. Itthon hiába próbálkoztam a másolásával nem sikerült, pedig nagyon akartam. Míg meg nem tudtam nézni Mike Lavalle, a Killerpainter bemutatóját, és fény derült a titokra. Így is csak harmadik nekifutásra jött igazán össze. Szóval tanulni! Részben ezzel a motívummal díszített, Golub Laci „Gulit” által épített custom bike, az Ördög Lova, sok más díj között elnyerte a 2008-as Devils Motor Show-n a legszebb festés díját.” 2009 március végére készült el a Feszty körkép egy R1200RT BMW-n. A tulajdonos jó barátom, magyaros témát szeretett volna látni rajta. Összedugtuk a fejünket, és megszületett az ötlet, majd rögtön a gondolat is, hogy egyikünk se normális, de szerencsére a zárt osztály helyett, csak a műhely ajtaja csukódott rám.

Szittár Antal Talán hosszú időnek mondható, amióta gyakorlom e szakmát. Természetesen, mint bárki más, én is Valejo és társai másolásával kezdtem. Ma az a véleményem, hogy aki hozzám fordul, megilleti az egyediség, azaz valami, ami még nincs, ami csak az övé. Szívesen tervezek a tulajdonos személyiségével és masinájával összhangban lévő design-t, szeretem a kihívásokat. Szeretem látni, ha fülig szalad a száj a munka átadásakor, és szeretem, hogy olyan sok barátom van, akik ügyfélként jöttek egykoron. Örülök annak, hogy az itthoni jó nevű mestereket, mint például: Mike Tomit, Mórócz „Művész” Zolit, Báthory Andrist barátként tisztelhetem.

Műveim sokfelé találhatóak a világban, és szeretném, ha ez így is maradhatna, de természetesen itthon dolgozom legszívesebben.

Kedves Látogató, ha tetszett amit láttál és megkeresnél, ne habozz! Megtalálsz e-mailen, vagy telefonon. Véleményednek a vendégkönyvemben adhatsz hangot.

Kisérjen a jó szerencse, sör és rock &roll:

Szittár Antal Tony